Mit várunk 2018 után

Mit várunk 2018 után

Mit várunk 2018 után

Mi lesz velünk?

1990-ben a térség éllovasaként hazánkban is megtörtént a rendszerváltás, azaz a szocializmusból átléptünk a fogyasztói társadalomba. Ezzel a lendülettel csatlakoztunk 2004. április 12-én az Unióhoz, majd 2008-ban a Schengeni övezethez. Élveztük, hogy végre utazhatunk, világot láthatunk, határellenőrzés nélkül. Már zsebünkben éreztük az eurót, mint fizetési eszközt, annyira közelinek éreztük, annak bevezetését. Mit várunk, Mit várunk, 

2001-ben, még alig volt több az államadósságunk, mint a GDP 50%-a.

Mi volt a folyamat?

A rendszerváltás előtt hatalmas mennyiségű ázsiai (főleg kínai) és kelet-európai munkaerő érkezett a világ számos országába és hazánkba, ami természetes módon lenyomta a fejlett országokban a munkabéreket, ezzel együtt az inflációt. Csökkentek a kamatok, olcsóbb lett a munkaerő. Ezek hatása a vállalatoknál jelentkező jelentős megtakarítás. A multik gazdagodtak, míg a munkásoknak kevesebb jutott.

Kelet-Európából elindult a migráció Nyugatra. 1990 és 2015 között Kelet-Európából 20 millió képzett fiatal vándorolt ki. 

Egyszerre jelentkezett munkanélküliség és munkaerőhiány!

A válságot követően csökkentek a kamatok, és működési költségek, aminek köszönhetően, a profitráták emelkedtek, méghozzá általában gyorsabban, mint az egyes országok GDP-je. A profit növekedés hatására a részvények hatalmasat emelkedtek, és a tőzsdei grafikonok sorra döntötték, döntik a csúcsokat, de az alacsony kamatkörnyezet miatt a kötvénybe rakott pénzek is egyre csak felértékelődtek. 

Viszont egyre inkább látjuk, – és nem csak itthon, – hogy a munkaerő felértékelődik, emelni kell a béreket! A munkaerő drágulásának következménye, egyrészt, hogy az embereket megpróbálják részben gépekkel, robotokkal kiváltani, másrészt emelkednek az árak.

Alapképzés után
Alapképzés után

Mit várunk 2018 után

Ez azonban gyorsuló inflációhoz vezet majd, aminek következtében emelik a kamatokat. Magasabb bérek, beruházások csökkentik a nyereséget, ettől a részvények ára csökkenhet, míg az emelkedő kamatkörnyezet hatására a kötvények árfolyama is csökkenhet.

A következtetés tehát nem lehet más, mint az, hogy a befektetők rosszul járhatnak, azaz reálveszteséget szenvedhetnek el.

Viszont reményt kaphatnak a bérből és fizetésből élők, hogy ők is gazdagodhatnak valamennyire.

Most jön az az időszak, amikor a mennyiségében lényegesen lecsökkent középrétegnek nagyon meg kell gondolnia, mire költi pénzét, hogyan gondoskodik jövőjéről.

A világ leggazdagabbjainak a vagyona valószínűleg a következő15-20 évben csökkenni fog, de ettől még nagyon gazdagok maradnak. Aki viszont a középréteghez tartozik, – a tíz évvel ezelőtti válság ellenére sikerült megkapaszkodnia, hogy ne csússzon le – annak, most itt a lehetősége a felemelkedésre.

Most rendkívüli jelentőséggel bír, hogy pénzügyekről kivel konzultál, mert nagy a tét. Lemarad és elszegényedik, vagy magasabb életszínvonalat ér el?

Megkezdődött tehát a változás. Aki a világgal együtt képes változni, az nyer! 

Zsiday Viktor a következőt vizionálja az előttünk álló időszakról:
„Az egész olyan lesz, mint egy tanker fordulása: iszonyú lassan történik a változás, de elkerülhetetlen, és elemi erejű.”

Kapcsolat, MNB